Children of Distance- életjel
Megremeg a föld, előtörnek a vágyak,
Szárnyak nélkül is messzire szállnak.
Várok rád oly nagyon de tudhatnád,
Nem venném zokon ha itt hagynád
Nekem a szíved egy éjen át,
Elég volna, hogy ne úgy keljek át,
Mint szellem a puszta rabjaként,
Láncaim ne a rémség harapja szét.
Csak kövess az úton,
Kéz a kézben, más és más létsíkon.
Egy életjelet küldök,
Csak várj még, bilincsbe verve tűrök.
Örökkévalóságnak érzem,
De tudom, hogy egyszer nekem is végem,
Majd újra együtt éljük át,
Csak várd azt a gyengéd éjszakát.
Egy dobbanás, egy lüktetés
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobog a szív, még lobog a láng
Követlek Téged az éjeken át.
Rólad álmodtam, titkon az álmomban
Hallom messze a hangodat
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel
Bennem élsz, újra átélném
Együtt leszünk még a végén
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel
Talán nem létezett, mégis átéltem,
Érted újra írnám, de másért nem,
A szívemből indulsz, az ereken át,
Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át,
Segíts! Fel kell ébrednem
Kettőnket csak ez tarthat életben!
Tudom nem lép más már a helyembe
Már nem számít mit tettél velem, de
Most nem sírok, pedig belehaltam
Mennék, de a szívem már neked adtam
Vigyázz rá, amíg nem jövök érte
Amíg nem leszek itt még ne legyen vége!
Te vagy az álmom, szinte biztos,
Csak remélem, hogy nem álmodom,
Félek Tőled, a többi titkos,
De majd találkozunk, túl az álmokon...
Egy dobbanás, egy lüktetés
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobog a szív, még lobog a láng
Követlek Téged az éjeken át.
Rólad álmodtam, titkon az álmomban
Hallom messze a hangodat
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel
Bennem élsz, újra átélném
Együtt leszünk még a végén
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel
Telesírtam egy levelet szépekkel,
Hátha visszajön valami életjel.
Hogy még mindig és mennyire
Hogy még mindig és mennyire
Hiányzol, hogy, fáj a szív még.
Eltolnék egy cigit, hogyha szívnék,
Ha innék, italba fojtanám bánatom,
Ha sírnék, azt mondanád szánalom.
Így még azon a pár napon,
Az ágyon döglődöm, a szakítás fáj nagyon.
Álmodom néha még azt, hogy te meg én,
Ugyanúgy vagyunk, mint a kapcsolat elején.
Nem tudtam nélküled lélegezni,
Ha megláttalak kezdtem el éledezni,
Néha valóra válnak a tiszta álmok,
Csak egy életjel az amit visszavárok.
Egy dobbanás, egy lüktetés
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobog a szív, még lobog a láng
Követlek Téged az éjeken át....
